A bútorgyártás emblematikus és ellentmondásos korszakait szemlélve vajon ma van olyan berendezési tárgyunk, amely ilyen nagy hatást gyakorol a jövő bútorgyártására?

Az Empir, a Thomas Sheraton, George Hepplewhite, Thomas Chippendale, Biedermeier kifejezések egy-egy jelentős időszakot fedtek le.

Empir

Egy szóval jellemezve ez volt Napóleon időszaka, mai szemmel túlzó jegyekkel tűzdelve, ahol a kényelem nem az elsődleges szempont volt. Szögletes és fényes felületek, aranyozott, antik elemekkel díszített bútorok jellemezték. Egy-egy szfinx, sas vagy napkorong motívum nem számított ritkaságnak. Ezzel a korszakkal zárult le tulajdonképpen, az 1820-as években, a klasszicizmus.

[caption id="attachment_397" align="aligncenter" width="765"] Napóleon szobája  kép[/caption]

Az angol stílusok

Képviselői Anthony Chippendale, Hepplewhite, Sheraton voltak. A korábbi díszítettség mérséklődik, az aranyozás már a múlté és inkább a forma az elődleges. Ez a székek ideje is, hiszen rendkívül változatos háttámlák készültek. S ekkor kerül a nappalikba - amit akkor lakószobának neveztek - fő helyre az ülőgarnitúra.

[caption id="" align="aligncenter" width="765"] Chippendale asztal[/caption]

[caption id="attachment_391" align="aligncenter" width="765"] Hepplewhite székek[/caption]

Biedermeier

Erről a mai napig népszerű stílusról már volt szó a Miből lesz a cserebogár? Bútortörténet a javából c. posztunkban. Ezután ilyen karakteres irányzat már nem keletkezett, A mai bútorgyártás inkább vagy egy-egy elem erejéig visszanyúlik a korábbi stílusokhoz, vagy pedig előremutató újszerű megoldásokkal kísérletezik.

[caption id="attachment_374" align="aligncenter" width="765"] Biedermeier szoba[/caption]

Az Andante bútorcsalád mindkét megoldásnak a híve, tartja a lépést a modern kor követelményeivel, ugyanakkor egy-egy jól bevált formát szívesen alkalmaz garnitúráinál.

[caption id="attachment_395" align="aligncenter" width="765"] Mitho[/caption]